Egy ártatlan kislány, aki a nagyok játékává válik. Leginkább így jellemezném. Az abszolút naiva. A film szerint már egészen kiskora óta kísértette a Fantom apja szellemeként, illetve a Zene Angyalaként, a könyvben azonban csak felnőttként ismeri meg. Akárhogy is nézzük, állandó jelenlétre utal az életében. Ha a filmet nézzük alapnak, akkor azzal igazolhatnánk Eric döntését, hogy gondoskodni akart a kislányról és egy tiszta, igaz tehetséget akart kinevelni. A másik felfogás alapján azonban inkább csak a bizonyítási vágy vezérelte. Susan Kay változatában le is írja, hogy egy buta, gyenge hangi adottságú lánynak tartja, míg meg nem tanítja az igazi zenére. Aztán persze a rengeteg törődés, közös munka és a lány fejlődése következtében bele szeret. Christine, akármelyik variációt is nézzük, apaként, tanárként, egy ismeretlen világ képviselőjeként néz a Fantomra, amíg meg nem történik a személyes találkozó. Azután, hogy férfiként is belép az életébe, egyértelműen változik ez a kapcsolat. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Christine Daaé édesapja egy ismert hegedűművész, így tudhatjuk, hogy születésétől kezdve része az életének a zene. A tehetsége is adott, de apja halála után elkallódni látszik a Fantom megérkezéséig. De ebből az időből lép a képbe Raul is, aki gyermekkori szerelmeként hihetetlen erővel vonza a lány, nem csak külsősége, vagyona miatt, de magáért a tényért, hogy egy élő kapocs egy elmúlt, szeretett világgal. Úgy gondolom, ez az a fő erő, ami összeköti őket. Persze ki ne tudna gyorsan beleszeretni egy fiatal, jóképű és tehetős úriemberbe, aki ráadásul mindent bevet, hogy megnyerje tetszésünket?! Így hát könnyen jön ez a szerelem, de ahogy az a Fantom folytatásából kiderül, könnyen is megy.
Tény, hogy az első rész végén, -akármelyik feldolgozást is nézzük- Christine elhagyja a Fantomot Raul kedvéért. Arra csupán utalásokat kapunk, hogy mi történt azután. A folytatásban persze fény derül a titokra: egy közös, szenvedélyes éjszaka a Fantommal, amelynek eredménye Gusztáv. Na most ezek után pláne megkérdőjelezzük, hogy igazából melyik vonzalom volt a felszínes? Raul iránt, akihez egy múltbéli szerelem fűzte megtoldva egy jó adag felszínes érzelemmel, vagy a Fantom iránt, akihez a kezdetben a mesterhez való erős kötődés fűzte, ami talán a végére igaz, mély szerelemmé vált legyőzve a szörnyű valóságot? A Love Never Dies-ban erre is megkapjuk a választ. Christine szerette mind a két férfit, de ha az igaz szerelem kérdésre akarunk választ kapni, akkor a Fantomhoz lyukadunk ki. Szerette Rault, ő volt a biztonságos otthon, a régi társ, a "hazaértem" érzés... de tudjuk, hogy 10 év alatt bizony korán sem ilyen maradt a vikomt. Szerencsejátékos és alkoholista lett, nem az az ember, akire a primadonna vágyott. Vele szemben ott volt a Fantom, aki levetve az angyali álcát, saját valóját mutatta meg. Mind a két férfi hibázott, de valahol mindegyikük hibája a lányra vezet vissza. A Fantom gyilkolt, mindezt azért, hogy Chrsitine csillogását fenn tarthassa. Raul pedig lezüllött azért, mert érezte, felesége szíve mélyén bánja, hogy vele tartott.
Hát milyen ember is ez a lány? Egy kis naiva, akit hirtelen elnyel a siker. De vajon képes volt megmaradni olyan ártatlannak, mint amilyennek a két férfi megszerette? Az első Fantom részben egyértelműen ilyen, talán két pont van, mikor megmutatja női erejét: mikor általa próbálják a Fantomot tőrbe csalni, illetve, mikor Eric választás elé állítja, hogy ő, vagy Raul. Gyakorlatilag a választási helyzetet nem tudja kezelni, hiszen a csapda ötletnél is ki kellett volna játszania a Fantomot Raulnak. Egyiket a másikért. Holott mindvégig ő a központ. Bár csak bábunak látszik, talán ő, aki mozgatja a szálakat, még ha öntudatlanul is. Vajon mi minden történt volna másképp, ha idejében képes megértetni a Fantommal, hogy Rault választja? Persze a férfi is vak volt, mert vak akart lenni. De ha megnézzük a folytatást, azt látjuk, hogy mégis csak Christine döntött rosszul, hiszen mindvégig szerette a Fantomot, és azáltal, hogy mégis Raul mellett maradt, tönkre tette mind a hármuk életét, sőt Gusztáv is egy olyan férfi mellett nőtt fel, aki sosem tudta igazán sajátjaként szeretni annak ellenére, hogy nem is sejthette, hogy a Fantom gyermekét neveli. A Love Never Dies-ban Christine már egy ismert primadonna, mégis naivaként hoz döntéseket és mintha csak azt látnám, hogy rácsodálkozik minden körülötte folyó eseményre. Holott minden köré csoportosul még mindig. Mindenesetre felnőtt családanyaként a legfontosabb a kisfia, Gusztáv. Ez az a vezér szál, ami egy pillanatra sem változik meg. És ez hozza el a végzetét is, meghal, hogy fiát mentse. Ostoba, véletlen halál. Ráadásul ismét úgy választ a két férfi között, hogy nem kell nyíltan kimondania, mit gondol, egyszerűen Raul továbbáll, hogy a lány végre boldog lehessen a Fantommal. És Christine, mintha nem bánná nagyon. Elolvassa a búcsúlevelet, kicsit bánkódik, aztán már a fiát keresi. Azt hiszem Raul ennél többet érdemelne. Aztán eljönnek az utolsó percek és ő igaz szerelme, a Fantom karjaiban hal meg egy utolsó csók után.
Összességében Christine Daaét sodorja az élet magával. Akárhányszor döntés elé állították, valahogy magától megoldódtak a kérdések és minden a helyére került, vagy így, vagy úgy. Nem volt egy olyan pillanat, mikor választania kellett és ő határozottan azt mondta: igen, ezt akarom. Hiszen, mikor a Fantom felteszi neki a kérdést, akkor is megcsókolja, majd elmegy, majd visszajön. Azt hiszem, nem igazán határozott jellem, vagy talán csak naivsága nem engedi, hogy keményen a sarkára álljon. Akárhogy is, élete rengeteg más ember életét határozta meg, még ha ő ezzel nem volt tisztában.
