Karakter jellemzések - Meg Giry

Fiatal balerina. Egyértelműen anyja nyomdokaiba akar lépni, és a neki való folytonos megfelelési vágy kiszolgáltatottá teszi lelkileg. Ez a tulajdonsága igazán a Fantom folytatásában, a Love never dies-ban tör felszínre. Az Operaház Fantomjában még csak egy erőteljes mellékszereplőként jelenik meg. Christine talán egyetlen, de minden esetre legjobb barátja. Vele van végig, és biztosan hisz a Fantom létezésében, bár a tényt, hogy a Fantom hús-vér ember, ő is csak a történet végén kezdi felfogni. Érdekes, hogy míg az első részben legfőbb támasza a fiatal primadonnának és úgy látjuk, egy pillanatig sem irigyli tehetségét, a folytatásban teljesen kifordul magából, féltékeny lesz Christine-re, sőt, mondhatni babérjaira tör, hiszen énekes-táncosként igyekszik karriert befutni Coney Island-en. Erős érzelmi szálak kötik a Fantomhoz a folytatásban, mondhatni, próbálja átvenni barátnője helyét. Minden erejét megfeszítve igyekszik elérni a férfi elismerését, aki persze még mindig a naivát siratja. Drámaivá válik a sorsa, és élete, a folytonos küzdelem a tökéletességre, végül megtörik, elméje felbolydul és kontrollt vesztve először rablóvá, majd gyilkossá válik. Kétség kívül az egyik leginkább kifordult személyiség lesz belőle.Ő sem igazán kap hosszabb jellemzést a könyvekben. Alacsony, vékony lánynak írják, tipikus balettpatkány. Korán sem olyan naiv, mint partnernője. Határozott teremtés, bátor, tudja, mit akar, mégsem helyezte saját törekvéseit szerettei elé. Ez persze visszavezethető anyja keménységére, aki minden bizonnyal szigorú neveltetésben részesítette. Csak feltételezésekbe bocsátkozhatom, de úgy hiszem Meg eltorzult személyiségét a folytatásban anyja nevelése, szigora és a szeretetének -talán- hiánya okozhatta. Annyit tudunk, hogy Meg és Christine együtt nőttek fel, és feltehetőleg ugyan úgy kezelték őket. Ám valószínű, hogy mikor Christine-t a Fantom kiemelte, saját tanítványává tette és ezt Madame Giryvel is tudatosította, a Madame számára is akaratlan, de sokkal inkább a figyelem központjába került. Meg pedig ott volt, tehetséges táncosként, de semmi több. Ez talán már abban az időben is bántotta, de erre nem szenteltek az írók külön figyelmet, így nem tudhatjuk. A folytatásban viszont végre megkapja a kívánt reflektorfényt, ám hiába, az is csak hamis délibáb, mert amint Christine megjelenik a színen, a Fantom figyelme csakis az övé lesz és bár anyja korán sem tünteti már ki figyelmével a primadonnát, Meg bomlott lelke és érzelmi kudarcai visszafordíthatatlan cselekményre kényszerítik. Ráadásként megtudjuk a darab végén, hogy Meg anyja késztetésére, vagy pusztán a Fantomért való odaadásból, de egy ideig prostitúcióból szerez pénzt a park működtetésére. Erről persze a férfi mit sem tud, így felmerül a kérdés, hogy ismételten mennyi szerepe van ebben a Madame-nak. Az biztos, hogy Meg lelki torzultsága valahol mindenképpen anyjánál róható fel.