Karakter jellemzések - Raoul de Chagny

Szőke herceg fehér lovon. Gyakorlatilag az első részben ennyivel jellemezhető. Valljuk be, a film erre a látszatra a legteljesebb mértékig rá is segít (idézzük csak fel a temetős jelenetet, ahol az ifjú vikomt fehér lovon vágtat, hogy megmentse szerelmét). De azért nála is érdemes kicsit visszatekinteni a múltba. Tudjuk, gyerekkori szerelem volt közte és Christine között, mikor hajdanán közös estéket töltöttek egy kis padlás szobában a tengerparton, mikor mr. Daae még élt. Bár Raul itt már nem volt azért annyira gyerek, hiszen, ha emlékeim nem csalnak, ő már tizennégy éves volt ekkor. Nem csoda tehát, ha megmaradt benne az emlék. Az viszont, hogy az érzelem mindvégig lángolt benne az elmúlt évek során, még romantikus fejjel sem jelenthető ki. Tény, hogy ha Christine-t nem látja azon az estén csillogó primadonnaként, ugyan úgy a múlt árnyéka marad, mint Kicsi Lotte emléke. Ebben nagyon is igaza volt a Fantomnak: "Ő se tudna rólad, ha nem fedezlek fel." Főleg, ha Raul akkori életvitelét nézzük. Gazdag, fiatal, jó képű fiú, aki kétség kívül kiélvezte minden adottságát. Ez főleg a könyvekből szűrhető le, ahol egyértelműen világfinak írják le a vikomtot. Nem csoda hát, hogy Christine is csak akkor vált ismét láthatóvá, mikor fényárban úszott. Na most jogosan tehetjük fel a kérdést, mennyire lehet erre komoly, mély kapcsolatot alapozni? Persze, mondhatjuk, hogy fellángolt a régi szerelem, de azért lássuk be, tizennégy évesen holtig tartó szerelemről beszélni ritka esetbe lehet. De tegyük fel, hogy ők a kirívó példa. Elvégre ha Raul nem gondolta volna komolyan a lánnyal a dolgot, nem küzd érte annyit. Kis híján az életébe is került, hogy megmentse a Fantom karmai közül. Ez minden bizonnyal megbecsülésre méltó dolog.
Azt hiszem, ha csak az első darabot nézem, egyértelműen elkönyveltem volna az ideális jó fiúnak ezt a karaktert. Bátor, tiszta szívű fiú, aki az igaz szerelemért küzd. Szép is az. De hogy lett belőle az az alkoholista szerencsejátékos, akivel a folytatásban találkozunk? Na erre lehet szép kis példázatokat mondani. Durva, agresszív férfiként mutatkozik be a tíz évvel későbbi történetben. Egyrészről elítélendő, mert ugye az alkohol nem megoldás, de ha mögé tekint, lehet, hogy nagyon is megértést érdemel. Gondoljunk csak bele. Azzal a tudattal kell leélnie az életét, hogy a felesége talán nem is őt szereti... hiszen Az Operaház fantomja végén Christine választása minden, csak nem egyértelmű. Persze, Raullal távozik a helyszínről, de keringtek legendák róla, hogy visszatért még hozzá. Ráadásul sosem mutatott akkora szenvedélyt és odaadást iránta, mint a Fantom iránt. Ezekkel a kétségekkel biztos nehéz lehet együtt élni. Ráadásul gyakorlatilag a párja egy ismert és rajongott primadonna. Raulnak meg nincs semmije a vagyonán kívül. Így gyakorlatilag egyre csak azzal szembesült, hogy a feleségét mindenki imádja, isteníti, és ahogy egyre inkább belehajszolódott a szerencsejátékba és eltékozolta a vagyonát, egyre jobban rászorult Christine keresetére. Úgyhogy gyakorlatilag az erős, határozott fiatal férfiból hamar egy züllött, megtört, agresszív senki lett, aki csak azért nem végezte az utcán, mert a hitvese eltartja. Egy ilyen gödörből már igazán van kiút. Ám mielőtt végképp elítélném Rault, előnyére szól, hogy mikor ismét összesodorja a sors őket a Fantommal és szembesül vele, hogy Christine a Fantomot választaná, önként félreáll, gyakorlatilag meg sem várva a szembesítést. Persze erre rásegít a Fantom befolyása, és a tudat, hogy a 10 éves fiúk, Gusztáv talán nem is az ő gyermeke. Viszont még kétségkívül tiszta szívéből szereti a lányt, és az boldogsága érdekében távozik a színről.
Összegezve tehát Raul egy tipikus példája a tönkre ment életnek. Fiatal korában megkapott mindent, amire csak vágyott, semmiért nem kellett igazán küzdenie. Aztán megjelent Christine, akiért küzdeni kellett és így még vonzóbb lett, aztán persze bele is szeretett, ám sosem tudta igazán kiélvezni ezt a szerelmet, mert mindig ott volt a háttérben egy árny, ami közéjük állt. Ezt pedig nem tudta feldolgozni, az alkoholba és a szerencsejátékba menekült, és végül tönkre ment bele. Aztán, mint egy végső jó döntésként elengedte szerelmét, hogy legyen boldog amellett, akire mindig is vágyott. Raul jó ember, csak gyenge. Tudjuk, hosszú életet élt, hiszen az első rész elején idős emberként láthatjuk, ahogy még mindig a múlton kesereg. Biztos, hogy mire megtanulta értékelni Christine-t, már hiába volt minden. De szerette ezt a lányt. Teljes szívéből.